Mottó:
„Innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet.“
Kányádi Sándor
A Nagygalambfalvi Általános Iskola intézménye több mint félévezrednyi oktatás bölcsője; a tudásszomj megtestesítője az a tanulni, haladni akaró közösség, amely iskolánk padjaiból indult el, hogy becsületes gazdálkodó, szakember vagy akár nevelő, orvos, vezető válhasson belőle. A második évezred közepén már iskola működik a faluban. Erről tanúskodnak az Európa különböző egyetemeire járó galambfalvi diákok matrikulái, de legfőképp az a későbbi levéltári bejegyzés, amely már iskolamestert is említ Galambfalván 1566-ban: Én galambffalwy Paal dyak ki vagyok itt galambffalwy mester. Nevezték állami, elemi s még népiskolának is az idők forgatagában, s lett egyházi majd általános iskola.
A régmúlt századok működő intézményeinek létét főleg egyházi írásos emlékek támasztják alá a XV. századdal kezdődően. Feltehetőleg az egyház mellett működő iskolák az első tanintézmények a falvakban, ezzel hozható kapcsolatba a fent említett 1566. évi bejegyzés is. A XVIII. század közepétől részletes iskolamesteri névsorokat olvashatunk, de szó esik a jegyzőkönyvekben felújított épületekről, tanítói lakásról, iskolakertről is. Így épülhetett későbben az első kőoskola 1846-ban a református egyház irányításával, majd községi iskola címen a ma is álló „nagy iskola” 1886-ban. A múlt század eleji intézmény államosítás miatt az egyház kéttantermes felekezeti iskolát kényszerül építeni és működtetni. A folyamatosan növekedő gyermeklétszám miatt a meglévő régi, állami iskolát többször kibővítették, de az oktatás így is több helyszínre kényszerült szakadni, szükség volt az egyházi iskola és a kultúrotthon termeire is.
Az új, nyolctantermes iskola felépítése halaszthatatlanná válik a nyolcvanas évek kezdetén. 1981-el kezdődően indulnak el a ma is használatban lévő iskola építési munkálatai. A szűkös helyi és megyei pénzforrások kiegészítője volt a megfizethetetlen közösségi összefogás és közmunka, amelyről bizonyságot tett a falu minden lakója. Az 1984. szeptember 15-én első alkalommal megszólaló csengő jelentette a fáradtságos munka befejezését. A galambfalvi oktatás mai napig ebben és a a korábban „nagy iskolának” nevezett épületekben folyik. Jelenleg átfogó felújítási és modernizálási munkálatok zajlanak, ezek befejeztével 2021-ben fogja felvenni Kányádi Sándor nevét.
Intézményünkben falunk szülöttje, Kányádi Sándor költő szellemisége különös jelentőséggel bír. Falunk méltán büszke világirodalmi rangú költőjére, ezt igazolja az évente születésnapján megszervezésre kerülő „Fától fáig, verstől versig“ versmondó verseny.
Bár versenyként hirdetjük, a találkozás fontosságát helyezzük előtérbe: találkozás a verssel, Kányádi világával, egymással, önmagunkkal. Ugyanakkor az ide látogatók megismerik Galambfalva kincseit: a református templom híres középkori freskóit, a költő házát és síremlékét, az öreg kutat az utca szádán... és nem utolsó sorban a vendégszerető helyi közösséget.
2020-ban a verseny a világhálón zajlott több mint 500 résztvevővel.
2016-ban ünnepeltük az iskola első írásos említésének 450. évfordulóját. Az ünnepi alkalomra évkönyvet jelentettünk meg Memento 450 címmel, és kopjafát állítottunk a néhai pedagógusok emlékére.
2019 nyarán, Kányádi Sándor halálának első évfordulóján, avattuk a költő mellszobrát az iskola udvarán.
Iskolánk diákja volt Feleky Miklós (1818−1902) színész, színházigazgató is, aki játékával nemcsak az erdélyi közönséget, hanem a pesti színházlátógatókat is elkápráztatta. Ő lett a nagygalambfalvi Feleki Miklós Művelődési Ház névadója.
A Nagygalambfalvi Általános Iskolában előkészítő osztálytól a nyolcadikig egy rend osztályban 165 gyerek tanul. Tagintézményeink a nagygalambfalvi Rigófütty Óvoda és a kisgalambfalvi Vékás Domokos Elemi Iskola. Az óvoda egy 2018-ban átadott tágas, modern épületben működik 51 gyerekkel 2 csoportban, melyek közül az egyik napközis. Kisgalambfalván 20 óvodás és 34 kisiskolás tanul a Vékás Domokosról, az utolsó kolozsvári magyar konzulról elnevezett iskolában. Nyolcadikos végzőseinek mind továbbtanulnak a közeli közép- és szakiskolákban.
Munkaközösségünk legnagyobb kihívásai: lépéstartás a városi iskolákkal, és a roma közösség integrálása.
Azért jó a nagygalambfalvi iskolába járni, mert nagyon jól felszerelt az iskola, kedvesek és jól tanítanak a tanárok, jó az osztályközösség.
VI. osztályos tanuló
Ha egy kulcsszó kellene, akkor talán ez lenne: igazi közösség. Számomra a jó iskola ezt jelenti − túl minden szakmai felkészültségen és oktatási színvonalon. Olyan közösséget, amelynek bármelyik tagjával találkozok ma, 22 év elteltével, ugyanúgy tudok örvendeni − legyen az tanár vagy osztálytárs. Még soha nem éreztem , hogy nekem ne örvendene valaki.
Nagy Gábor, református lelkipásztor, iskolánk volt diákja
Az iskola úgy pördült elém,
mint csípőre tett kezű pedellus.
(…) két szunnyadó hársfa árnya ölelt magába,
(…) így ölel azóta is,
így pántlikázza rám az örömöt
a gyermeklármás zsenge tavaszokban,
ha csendül a dal, és forog a piros-fekete tánc,
− istenem, be járnám ma is!
Derzsi Pál, nyugdíjas tanító, az iskola udvarán álló évfordulós kopjafa faragója